A kezdetek, III. rész - Anyaság és sport: én így csinálom

Hányszor teszem fel magamnak a kérdést: hová tűnt az idő? Az az idő, amit a gyerekek előtt arra használtam fel, amire akartam, mert volt belőle bőven. Örömmel és könnyedén véstem be a naptárba a barátnős találkozókat, a fodrászt, a kozmetikust, egy utazást, egy mozit, egy kiállítást, egy randit, bármit. A gyerek születése után ez huss, elszállt. No, nem az idő, mert abból ugyanannyi van, mint előtte. De akkor mégis mi történik? Hogyan folyik ki az idő egy anya kezei közül? Hogyan tervezhető be a sport a családi életbe? Hát így:

---

Ugyanolyan anya vagyok, mint te

Fontosnak tartom, hogy ne csak látványos előtte-utána képeket, flow állapotos posztokat, hurráoptimista idézeteket, motiváló edzésvideókat osszak meg veled, hanem írásaimon keresztül megmutassam, ugyanolyan anya vagyok, mint te. Ugyanannyi időm van, mint neked. Nekem is vannak rossz napjaim, sőt nagyon rosszak is. Én sem alszom át az éjszakát, ha fogzik a gyerek (és a gyerek sem). Én is szoktam kiborulni a fáradtságtól. Engem is nyomaszt a monotonitás. Én is szeretném csendben a kávémat kortyolgatni reggelente. Az én gyerekeim is 2 percenként igénylik a figyelmem, segítségem. Ugyanúgy telik az idő, mint nálad.

Minden anya máshogy küzd az idővel. Ha valamilyen programot kell beterveznem, felvonom a szemöldököm, zavartan lapozgatom a naptárat és felszisszenek, hogy mikor is kerítsek rá sort. Itthon minden házimunka szakaszosan megy, mert ugye a gyereknek pont teregetés közben kell kakilni, pont főzés közben esik fejre, pont takarítás közben önti ki a teát, és már kész is a teljes elúszás, kapkodás, rohanás. A gyerekek varázslók, mert egyetlen másodperces mozdulatukkal 10 perces munkát képesek varázsolni anyának. Egy nap sokat, nagyon sokat, és nyúlik minden, mint a rágógumi.

Így csinálom én

Anyaként meg kell becsülnöm az időt. Igyekszem jól gazdálkodni vele, mert még itthon vagyok a gyerekekkel, de hamarosan vissza kell mennem dolgozni. Én már baba korukban bevezettem a sokat emlegetett napirendet, ami nagyon jó alap lett mostanra. Ezt nekem is meg kellett szoknom, mert ami kötött és szabályrendszerű, az ellen zsigerből tiltakozik az énem. De be kellett látnom, hogy működik. Ezt a rendszert mindig szem előtt tartom és ehhez igazítom az edzéseket is. Most, hogy nagyobbak, ezt egyre rugalmasabban lehet kezelni, így egyik nap én, másik nap párom megy edzeni. Előre megtervezzük, kinek melyik nap jut és ahhoz igazítjuk a személyes programokat is. Íratlan szabály, hogy a másik edzésnapjába nem kavarunk bele. Vannak itthon tárcsás egykezes súlyzóim, mert ha valami miatt kimarad egy edzésem, az azt jelenti, hogy egy héten csak egyszer jutok el a terembe, jó esetben kétszer, így itthon kell pótolnom a lemaradást. Egy váll vagy egy bicepsz edzést be tudok iktatni a gyerekek délutáni alvásidejébe, ha eleget aludtam éjjel. Ha nem, akkor én is pihenek.

Sokkal egyszerűbb, mint gondolnád

Láthatod, hogy nem töröm össze magam ezért az eredményért, csak nálunk más programok kaptak prioritást. Nem kelek hajnalban, hogy lefussak 40 kört a parkban, nem megyek hullafáradtan súlyzózni (nem is lehet), nem gyötröm magam diétával, nem kínlódom otthoni edzésvideókkal. Jól érzem magam és örülök, hogy a családi mindennapokba be tudtam illeszteni az edzéseket. Boldog vagyok, hogy ezt a példát látják a gyerekek, és hogy a nagylányom úgy köszön el tőlem edzés előtt, hogy “jó edzést anya, én is olyan erős leszek majd, mint te” és közben büszkén mutogatja a csuklóját, hogy az már neki milyen izmos. Nagyszerű érzés, és hatalmas energiával ruház fel nemcsak az edzéshez, hanem az élethez.

#anyaság #idő #időbeosztás #büszke #fittanya #sport