Hirtelen felindulásból elkövetett, őszinte blogbejegyzés egy anyától
- Pálnik Szandra
- Mar 7, 2017
- 3 min read
Most félreteszem a blog írás egyes alapelveit, mint kulcsszósűrűség, negatív hangulatú szavak kerülése, SEO, letojom, mit szeret a google vagy mi a trendi és bele is csapok. Őszintén, ahogy ígértem. Mert a hullámvölgyek is hozzátartoznak az élethez, az anyasághoz. Hurráoptimista szuperősanyák ne olvassák tovább, mert felkavaró lehet.
Katasztrófális hónap van mögöttem. Egyesek még manapság is azt gondolják baromi tévesen, hogy otthon csücsülök a gyerekekkkel és nincs semmi dolgom, hermetikusan el vagyok zárva mindenféle külső ingertől, ezáltal a stressztől és az információktól, és ezen felül csak eljárogatok edzeni. Milyen jó nekem. Egyébként jó, csak az említett elgondolás nem igazán fedi a valóságot.
Hisztiland
Kezdem ott, hogy alapvetően a gyerekeim hangulata határozza meg egy nap arculatát. Napról napra változnak, ők sem kelnek minden nap jobb lábbal, és ez nem vet túl sok jót az aznapra. Az elmúlt 3 hétben a kislányom, aki 3 éves, látványosan belépett a dackorszakba. Olyan érzelmi hullámvasútra ültetett fel, hogy azt hittem, megőrülök. Az alakításai nekem szólnak. Minden egyes hisztit nekem kell átvészelni. Nagyon szuper olvasni róla, meg okos tanácsokat kapni, hogy ezt hogyan kell kezelni, de amikor érzelmileg érintett vagy, nem könnyű. Hallgasd meg, de ne vond bele magad teljesen érzelmileg. Öleld át! De az én kislányom attól dührohamot kap. Figyelj rá! De a fél szemem a kistesón, aki éppen a játéksztal tetejéről készül lebukfencezni. Mondd neki, hogy szereted! Mondom, de pont nem érdekli, mert a plüsskutya bepisilt.
Tudom, egyszer túlleszünk rajta. De én nem így akarok hozzáállni. Megoldani szeretném. "A szeretet a kulcs minden gyerekhez". Egyébként az. Meg a türelem. Na és itt a gond. Képzeld, szoktam türelmetlen lenni. Sőt, még fel is szoktam emelni a hangomat, amikor már sokadjára kérek valamit. Ja, hogy akkor szaranya vagyok? Nem trendi-fancy? Bocs. A gyerek nem színházjegyet vett a születésekor. Vannak érzelmeim, amiket nem mindig sikerül mederben tartani. Nem vagyok totemoszlop vagy robot. Főleg nem 4-5 óra alvás után. De szembe tudok nézni az érzelmeimmel, felvállalom és el is fogadom őket. Aztán ahogy jön, úgy megy a hiszti meg a sértődöttség. Megbeszéljük, te dühös vagy, anya mérges, anya segít, szeretjük egymást, nem baj, ha mérges vagy, természetes dolog, mondd el mi bánt, gyere megoldjuk, látod, sikerült. Nagy levegő, egy hiszti, pipa.
Dolgozó nő
Oké, ez volt dióhéjban a szűk környezet. Na de ott van még, hogy hamarosan megyek vissza dolgozni. Állásinterjúk. Nem a két szép szememért fognak felvenni egy munkahelyre. El kell adnom magam. Fel kell tennem a kispolcra a délelőtti eseményeket, és a legjobb formámat kell hoznom. 9 órakor még az üvöltő gyereknek magyarázom otthon, hogy nem baj, ha plüsskutya bepsilt, mert adunk rá tiszta pelust (a huszadikat), egy óra múlva pedig már ott ülök az állásinterjún és érvelek, hogy miért én vagyok alkalmas az adott munkára. Sima ügy. Nagy levegő, majd irány haza Hisztilandbe.
Költözés
Szeretnénk váltani, nagyobb házba költözni, kerttel, ahol a gyerekeknek van elég hely és nem kell átöltöznöm, ha ki szeretnék menni a friss levegőre, hanem a kopott otthonkamackómban ki tudok ülni a kertbe és nézni őket, ahogy játszanak. Mindez nem jön magától, keresni kell. Idő és sok szervezés. Már megszoktam, hogy üvöltő gyerekkel a karomon beszélem le az ingatalnosokkal az időpontokat, de azért eléggé le tud zsibbadni az agyam olyan dél környékére. És akkor még hátra van a nap nagy része. Nincs ezzel baj. De amikor egymás után háromszor futunk bele olyan eladóba, aki érzelmi alapon, mondvacsinált indokkal áll el az eladástól, az már nem olyan vidám és rányomja a bélyegét a mindennapokra.
Pszichológia hadviselés nap mint nap. Ezt tetőzi, hogy csupán ötször jutottam el az edzőterembe 4 hét alatt. Minden edzés számít, de nem volt elég, mert nem volt hol levezetni a feszkót, illetve alakformáláshoz is igen csekély ez a mennyiség. Ehelyett Ashley Graham narancsbőrével (végre van létjogosultsága a cellulitisznek), Chrissy Teigen szülés utáni depressziós vallomásával (végre kimondjuk, hogy létezik) és a Másállapotot a szülészetben mozgalom szép eredményeivel vigasztalódtam kicsit esténként, de csak a párom és a gyerekek ölelése után.
Mindenki életében vannak akadályok. Egy anyánál annyi a különbség, hogy kicsit gyakrabban, hetente. Ez sokaknak kimerítő. Nekem is az, éppen ezért megértem, ha valaki nehezen veszi rá magát a mozgásra. De egy percig nem fordult meg a fejemben, hogy elhagyjam magam, feladjam az edzést. Ilyenkor az édeset is jobban kívánjuk (én is), nem véletlenül, és már el is indultunk a stresszevés lejtőjén. Minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült több időt a sportra szánnom, de ez nem ok arra, hogy kilépjek. De nem is tudnék, hiszen nálunk ez életmód, a mindennapi életünk része. Ahogy a stressz is. Tudni kell kezelni és tudni kell újratervezni. Egy anyának kicsit gyakrabban. Hetente. A gyerekek mosolyából és önmagamból mindig tudok erőt meríteni.
Comments